- Miért nem mondod el neki, hogy hiányzik?
- Mert nem érdekli. Pontosabban inkább nem akar tudni róla.
- Szerinted van olyan ember a világon, akinek ha azt mondják "hiányzol" nem lágyul meg legalább kicsit is a lelke?
- Nem a lelkével van a gond. Tudod, minden fejben dől el.
- Akkor a lelke szerinted örülne neki, ha tudná?
- Igen. Csak épp az esze azonnal védekezésbe kezdene és elkezdené elutasítani az információt, mert nem tudna vele mit kezdeni.
- Azt hiszem tudom miről beszélsz.

"A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket a tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt, és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, és haladnak tovább, előre..."

- Erről lenne szó?
- Igen, sajnos. Szóról-szóra.
- Gondolom ebben a történetben te vagy a bátrabb.
- Igen, a bátrabb én vagyok. Meg az is, aki újra és újra végigjárja a stációkat és mintha nem akarná megtanulni századszorra sem a leckét, nekivágok megint, hátha végre máshogy alakul, de mindig csalódnom kell. Hát akkor leszek inkább gyáva és elmenekülök, nem megyek bele többet, nem vállalom a felelősséget, a fájdalmat, amit ez a tűz okoz, a sebeket, amiktől arcom néha már eltorzul s önmagamnak is felismerhetetlenné válok.
- De ennek a szenvedésnek pont az az értelme, hogy valamit magad mögött hagyhatsz.
- Úgy látszik, mégsem megy maradéktalanul. Nálam valami hibádzik vagy nem a jó úton megyek, magam sem tudom, csak azt, hogy már ezerszer fájt és tudom, ha újra vállalni kéne, még mindig belemennék.
- Mert várod a csodát. Hogy egyszerre megváltozik valami, egy aprócska elem és az majd magában hordozza azt, hogy végre úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt te szeretnéd.
- Ha a Sors segíteni akarna rajtam, már megtette volna. Látja, hogy kitartó vagyok és mindig megpróbálom újra. Nem tudok már többet változni ehhez a helyzethez, azt érzem, hogy itt nem nekem kell változnom és ezzel be is zárult a kör, nincs több teendőm.
- Akkor miért mész bele újra és újra?
- Mert ha a kezedbe adják a lehetőséget, hogy tessék, élj vele, benne van a reményed töredéke, hát ne hagyd elveszni, akkor te mit választanál?
- Ami ésszerű. A reményre nem érdemes alapozni.
- Engem a remény éltet. Az, hogy igenis vannak csodák, megtörténhet az, ami már reménytelennek látszik! Mással és máskor. Nekem nem vált be...
- És mégsem hagynád veszni...
- Talán csak egyszer kéne megtennem és ez egész történet véget érne.
- Igen, mert onnantól már tudnád, hogy képes vagy rá.
- Igaz, de talán erre még nem vagyok kész.
- Mi kellene még, hogy készen állj rá?
- A külső segítség. Úgy érzem, képes lennék továbblépni, ha lenne miért. Olyan embert úgysem találok, aki "pótolná" nekem, de nem is akarok. Az önbecsapás lenne. Tisztában vagyok vele, hogy talán örökre itt lesz a szívemben és senki nem fogja tudni átvenni a helyét. De hinni akarok benne, hogy lesz majd egy ember, akiért érdemes lesz betemetnem ezt az űrt, akivel azt érzem majd, hogy kiegészültem és nem csak egyre hiányosabb leszek, aki ha majd megjelenik, olyan mértékben tudja magára vonni a gondolataimat, hogy nem fogom többé érezni azt, amit most érzek.
- Hogy hiányzik... Kezdem érteni, hogy miért nem akarod, hogy tudjon róla.
- Felesleges. Értékelni úgysem fogja, egy újabb pofon pedig pont most nem hiányozna az arcomról. Ha mégis megérintené, arról úgysem szereznék tudomást. A kör ezzel bezárult.

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled."