Élvezd

... Élvezem, ahogy kinyílik a világ.



Ahogy szirmait bontogatva
belül megmozdul a lényeg
s önmagát megteremtve
megszületik az Élet.

Hogy nem kell ahhoz indok,
hogy mosolygjon a lelked,
egyszerűen elég,
ha béke van benned.

Élvezem a csókot
és a meleg ölelést,
s szépen megbecsülöm
azt a nagyon kevést.

Élvezem a hétfőt,
meg az összes napot,
mindegy mi a neve,
jó, hogy megadatott.

S olyan jó, hogy reggel,
mikor kinyitom a szemem,
látom azt, hogy fény van
s erő gyűlik bennem.

Belenézek mélyen
sok-sok emberszembe
s mindegyik tekintetről
más jut eszembe.

"Hogy te milyen szép vagy"
vagy hogy "érdekes, amit látok",
lehetnénk szerelmesek
vagy akár barátok.

Látok fáradtakat
meg sok szomorú szemet,
nekik oly szívesen adnám
hosszú ölelésemet.

Csak, hogy szebb légy világ,
én inkább szépnek látlak,
mert pont épp elegen
katasztrofizálnak.

S tudod, akkor látlak
a legszebbnek téged,
mikor éppen nagyon
élvezem, hogy élek.


Köszönöm neked, Élet!