Az ember, aki az álmait követi, úgy érzi jó úton jár. Aztán jön egy nap vagy egy történés, ami elbizonytalanítja, megmutatja, hogy sokkal biztonságosabb és könnyebb az az út, ami bár nem neki van szánva, de vakon végig lehet rajta menni. Nem tartogatja azokat a háborúkat, amiket az Igazi Út. Nem olyan veszélyes, nem olyan félelmetes és számára a legkevésbé sem olyan tanulságos.

Az ember, aki a saját útján jár, a megfelelő leckéket kapja meg, a megfelelő időben, akkor is, ha időnként ennek pont az ellentétét érzi. Ha idővel majd visszatekint a megtanult leckékre, hálát tudni adni értük, őszintén, megsebzett, de tiszta szívvel.