2011. szeptember 15., csütörtök

Az nap reggel arra  azzal a csodálatos érzéssel ébredt, hogy a világa rendben van. Hogy a harcok amelyek eddig dúltak benne, most fegyverszünetet tartottak és a kétségek, amik eddig gyötörték, alábbhagytak. Képes volt mosolyogva felébredni, mélyet szívni a hajnali friss levegőből, majd visszaülve kicsit az ágyára behunyni a szemét és hálát adni azért, hogy él.

Mert soha, senki nem tudja értékelni annyira a lelki békét, mint az, aki hosszú ideig harcol egy-egy pillanatáért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése