Üdv,

a könyvekről nem fogok tudni írni, mert mégsem sikerült órákat eltöltenem azzal, hogy könyvet olvassak. Nem nagy gond, habár eredetileg így terveztem, de visszacsinálni már nem tudom. Helyette segítettem a nagymamámnak, beszélgettem fontos dolgokról a hugommal és sikerült régóta tervezett találkozót is összehoznom.

Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik. (Márai Sándor)

Mi ilyenek vagyunk Gergővel.

Tavaly kb. ilyenkor kezdődött életem egyik fontos kapcsolata, Balázzsal. Már együtt voltunk egy kis ideje, amikor egyik este úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a faluba szétnézni, hátha összefutunk pár jó emberrel. Nem emlékszem, hogy meg volt-e beszélve előre a találkozó vagy spontán módon alakult így, de amikor mi odaértünk, akkor érkezett meg Gergő is. Hallottam már róla, a párkapcsolati szenvedéséről és hogy éppen féllábbal lóg kifelé belőle. Meg hogy Balázs nagyon szereti, mert jó ember és mindig klasszul elbeszélgetnek az élet nagy dolgairól. Balázs bemutatott minket egymásnak, aztán csak hallgattam őket. Épp arról esett szó, hogy Gergő kapcsolatának végül is hosszú idő után vége lett. Mesélt arról, hogy hogyan zajlott a szakítás, mi miért történt és hogy hogy érzi magát. Csak hallgattam és megállapítottam, hogy egy elég érett személyiséggel van szerencsém találkozni. Aztán bementünk, leültünk, ők dohányoztak, én szürcsölgettem és figyeltem tovább. Egy idő után már csak általánosságokról esett szó, hogy kivel mi van a faluban, ki mit hallott stb, ekkortájt bekapcsolódtam én is a beszélgetésbe és úgy alakult, hogy hamar megtaláltuk a közös hangot. Közben csocsóztunk párat négyen, akkor is megszületett az összhang, mert párszor szétvertük a többieket, ha épp egy csapatba kerültünk. Majd tovább beszélgettünk és baromi jó érzés volt, hogy végre olyan pasival beszélgetek, aki érti is, nemcsak meghallgatja azt, ami számomra is fontos. Lélek dolgai, párkapcsolati problémák, helyzetek, szituációk, megoldások, általánosságban az emberekről, a világról... Valahogy klasszul egy hullámhosszon voltunk és sokat, sokáig cseverésztünk.

Balázzsal való kapcsolatom alatt többször is megestek ezek az összeröffenések és mindig egy tartalmas este kerekedett belőle.

Időnként, ha már rég nem találkoztunk Gergővel, Balázst kérdezgettem, hogy hallott-e róla, mi van vele, hogy van az új barátnője (mert közben összejött egy lánnyal, akivel minden jól alakult), hogy halad a kapcsolat stb. Mert azt tudni kell, hogy ezek a beszélgetések annak ellenére, hogy férfi és nő között zajlottak, soha nem mentek át azon a határon, ami egyikőnknek vagy másikunknak már kínos lett volna. Mindketten párkapcsolatban éltünk és így könnyen meg is értettük a másik problémáit vagy segíteni tudtunk, az ellenkező nemmel kapcsolatos megválaszolatlan kérdésekre. Ennyi.

Balázzsal időközben, néhány hónap múlva szakítottunk. Hallottam, hogy Gergő jó véleményt mondott rólam már előtte is. Nekem meg hiányoztak a beszélgetéseink, úgyhogy kis idő múlva elkezdtünk levelezni, hogy mi lenne, ha összefutnánk és folytatnánk ahol abbahagytuk. Nem ment ez olyan zökkenőmentesen és gyorsan, de egyszer csak sikerült összehoznunk és konstatáltuk, hogy attól függetlenül is nagyon jól el tudunk beszélgetni, hogy már nem a megszokott környezetben tesszük mindezt. Tartottuk a kapcsolatot és tegnap megint találkoztunk. Olyan beszélgetés volt, amit én "világmegváltónak" szoktam jellemezni. Amikor jól érzed magad egy ember társaságában és olyan témákról esik szó, ami mindkettőtöket érdekel, van benne tapasztalatotok és érdekes meghallgatni a másik véleményét, mert persze totál máshogy látja a világot neméből és személyiségéből fakadóan is, mégis annyira hasonlóan, hogy azon már csak mosolyogni tudsz. Átbeszélgettünk pár órát. Az utóbbi hónapjaim legértelmesebb pár órája volt. Ma megint találkoztunk egy rövidebb időre. Nagyon sokat nevettem. Sajnálom, hogy még messzebb sodor minket az élet és lehet, hogy még ennél is ritkábban fogunk találkozni.

Azt szeretném érzékeltetni, hogy milyen ritka pillanat az, amikor olyan emberrel tudunk eszme,- és lélekcserét folytatni, aki érti és jó esetben érzi is azt, ami éppen akkor, ott bennünk zajlik. Az pedig csak plusz ajándék, hogy esetleg segíteni is tud pár jó szóval, odaillő mondattal, véleménnyel. Megbecsülöm ezeket a pillanatokat, mert kevés van belőlük. Csakúgy, mint ahogy őrzöm a szívemben azoknak az óráknak az emlékét, amikor feloldódhattam a viszonzott szerelem gyönyörű érzésében.

Amen.