- Bizonyos dolog miért jönnek túl későn az életünkbe?
- Tipikusan olyanok, amikről soha nem gondoltad volna, hogy majd egyszer csak berobbannak és felborítanak mindent?
- Igen...
- Minden bizonnyal minden ilyen egy amolyan utolsó lehetőség.
- De mi van akkor, amikor már nincs lehetőség arra, hogy az ember élni tudjon azzal a lehetőséggel, mert időközben rengeteg minden megváltozott és egyébként is mindent szándékosan irányított az ember, de ezt a lehetőséget nem vette számba..?
- Akkor jön a bánkódás és a nagy kérdés hogy miért nem vettem előbb észre..?
- Én ezt nem értem. Úgy tűnik, az élet szánt szándékkal nehezíti meg a dolgaimat, teszi mérlegre az érzelmeimet az értelmemmel és akárhogy is döntök, azt a döntést soha nem fogom maradéktalanul helyesnek érezni és valamiben hiányt fogok szenvedni.
- Időként kapunk olyan lehetőségeket, amikkel nem tudunk élni, rajtunk kívül álló okok miatt. Legyenek azok a körülmények vagy az ésszerűség korlátai. Ekkor kell megpróbálni maradandó fájdalom nélkül elfogadni a helyzetet és megfigyelni azt, hogyan fedi be az idő azt a kérdést, hogy "Mi lett volna ha..?"
- Az élet egyik legfájdalmasabb kérdése.
- Igen, az és rendszerint olyan kérdés, amire már soha nem kapunk választ.
- "Meg kellett volna próbálnom..."
- Akkor teljesen máshogy alakult volna az életed és ne felejtsd el, hogy minden tökéletes szándékkal történt akkor és úgy, ahogyan megtörtént. Tehát kár azon keseregni, hogy milyen jó lett volna, ha.
- Nehéz-nehéz...
- Hogyne. De pontosan ezekből a kérdésekből tudhatod meg igazán, hogy mik azok, amik igazán fontosak a számodra.
- A kérdések megmutatják?
- Igen, mert ha kérdezel, kételkedsz. Nem vagy benne biztos, hogy jól döntöttél, foglalkoztat a dolog, a mélyére akarsz látni és megérteni, magyarán teljesen a magadénak akarod tudni a választ, az egyetlen és igazi választ, ami ugyebár ritkán fogalmazódik meg úgy, hogy azt teljes mivoltában el is merd hinni.
Szóval ne aggódj Kicsi Lány, csak nyugodtan kérdezz és ne félj a kétségektől. Ha nem jön válasz azonnal, akkor annak talán csak annyi az oka, hogy még nem érkezett el az ideje, hogy megkapd.
- De addig kétségek közt vergődjek?
- Ne vergődj, csak igyekezz megtalálni az egyensúlyt a szíved és az értelmed között. Hallgasd meg mindkettőt, majd csukd be a füled és hagyd, hogy jöjjön magától. Jönni fog, akkor is, ha most úgy érzed, hogy teljesen össze vagy zavarodva.
- De a szívem vagy az eszem fogja megsúgni..?
- Kezded túlbonyolítani. Hidd csak el, érezni fogod. Sem egyik, sem másik. Csak bízz magadban, mert a válasz benned van.
- Akkor én most leülök és megpróbálok rendet tenni odabent, lehalkítani a zajt és kicsit megfigyelni mi is zajlik ott legbelül.
- Jobbat tanácsolni sem tudnék, csináld. Pásztázd végig lélektől az agyig. S onnan már könnyen jutsz el még tovább, ahol az igazi válaszok várnak rád. Indulj hát.
- Mindig az a vége, hogy elindítasz?
- Ezért jöttél, ha jól tudom, megerősítésért. Akkor meg mire vársz?