*Kopp-kopp!

- Ki az?
- ÉN vagyok!
- Nem hiányoztál.
- Nem is azért jöttem. Hanem mert már épp kezdted jól érezni magad.
- Hálás köszönetem! Mindenképp ide kell találnod abban a pillanatban, amikor a legkevésbé szeretném?
- Már majdnem elfelejtettél! Ezt nem hagyhattam.
- Már majdnem megbékéltem a gondolattal...
- Áh, felejtsd el! Nem lett volna az jó!
- Képzeld el, igenis jó néha egyedül.
- Kimondtad! Néha. Húzd alá kétszer. Mindig azt mondod magadról, hogy te szeretsz egyedül lenni, szeretsz elvonulni. Ezért szeretnél egyedül lakni. Ezért rendezed be a képzeletbeli szobádat olyanra, amiről ordít, hogy "itt én vagyok úr, neked ehhez semmi közöd!".
- Miről beszélsz?
- Nincs igazam? Mikor mertél utoljára őszintén belegondolni abba, hogy majd egyszer lesz egy hely, ahol ketten lesztek...?
- Mostanában nem úgy alakultak a dolgaim, hogy ezt indokolt legyen tervezgetni.
- Mostanában?? Lassan egy éve?
- Igen. De nem vagyok ezzel egyedül. Mások is élnek egyedül, nincs rákényszerítve senkire, hogy valakivel, valahol, mondjuk egy párkapcsolatban és együtt...
- Szeretem amikor mentegeted magad.
- Nem mentegetem, csak tudom, hogy vannak ezzel így mások is és mégsem pusztulnak bele. Ennyi.
- Meg akarod magad győzni, hogy lehet ezt így is és nem is olyan nagy tragédia, miközben valami teljesen másra vágysz, nemde?
- De, de ameddig nem alakul úgy, addig nem fogok ezen napi szinten keseregni. Téged meg nem hívott senki, mégis itt ülsz a vállamon és hallgatom a duruzsolásod.
- Miért engedtél be?
- Valahol már vártalak. Ilyenkor, amikor tényleg egyedül vagyok és rendet próbálok tenni mind a szobámban, mind a fejemben, szinte tapintható valaminek a hiánya. Egy kis időn belül érzékelhetővé válik. Ott van a csöndben, az el nem foglalt helyekben, a meg nem történt pillantásokban.
- Amikor teszed a háziasszonyi kötelességeid, takarítasz, vacsorát főzöl, rendet varázsolsz és közben rájössz, hogy nagyjából mindezt kizárólag magadért teszed és nem lesz senki, aki ezt értékeli egy simogatással, egy csókkal vagy egy köszönömmel?
- Igen, akkor nagyon érzem.
- Meg amikor este bebújsz az ágyba és nincs kihez hozzábújni.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne most most belesüppedni mindennek a keserűségébe.
- De hát ezért jöttem!
- Mondtam, hogy nem hívtalak.
- Muszáj volt! A legjobbkor találtalak meg. Süppedj csak bele, egy kicsit lehúzlak, de majd elmúlik.
- És mi van, ha erősebb vagyok és úgy döntök, hogy köszönöm, de most nincs rád szükségem és netalántán még élvezem is kicsit az egyedüllétet?
- Mit lehet abban annyira élvezni?
- Például, hogy olyan dolgokat tehet meg az ember, ami csakis és kizárólag neki esnek jól és ha nem egyedül lenne, akkor nagy valószínűséggel nem tehetné meg vagy nem teljesen tudná értékelni.
- Zagyvaság. Mentegetőzés.
- Az, hogy szépen rendet rakok, gyertyát gyújtok, illatot varázsolok, csinálok egy teát, begubózok az ágyba és olvasok egy fantasztikus könyvet?
- Jól hangzik, de nem lenne ez mégiscsak úgy jobb, ha közben ott feküdne valaki melletted? És mondjuk olvasna vagy szundikálna vagy csak szerelmesen nézne?
- Biztosan életem egyik szép pillanata lenne. De megtanultam a kettőt különválasztani és nem szeretném, ha az egyéni szép pillanataimba belezavarna az az érzés, hogy iszonyúan hiányzik valaki innen mellőlem.
- Tényleg megtanultad?
- Kezdesz elbizonytalanodni. Látom, fáj, hogy egyedül és képes vagyok magam jól érezni.
- Nem fáj, csak csodálkozom. Nem sokszor vagy rá képes.
- Vagy csak úgy döntök, hogy inkább engedem és kesergek kicsit, mert az néha jól tud esni.
- Egy darabig, aztán meg a béka segge alatt találod magad két méterrel.
- Tudod, "legalább van honnan felállni". Igenis jól érzem magam egyedül bármilyen hihetetlen. Itt és most, tudom értékelni, azt amim van és képes vagyok elfogadni, hogy most ennek van itt az ideje, most ezt kell megtapasztalnom. Tudom, hogy tanít valamire, hogy vezet valahová és képes vagyok meglátni az értékeit. Képes vagyok egyedül is egész lenni akkor is, ha ez időnként teljesen megborul bennem és kiegészületlennek érzem magam. Most épp jó és semmi szükség arra, hogy elrontsd ezt a pillanatot.
- Húha, akkor nekem itt semmi dolgom. Megyek máshová hangulatot rombolni meg tökéletes pillanat-lehetőségeket szertefoszlatni! Na pá!