Megkérdezte magától a lány
- hogy lehet, hogy egyszer
felhők felett táncolsz
másszor megbetegszel?
Hogy lehet, hogy néha
elhalmoz az élet,
másszor kihalt tájra vezet,
elhanyagol téged.

Átölelnek néha,
másszor tudomást sem vesznek.
Karjaikba fonnak,
ellöknek, majd felednek.

Egyszer mindened megvan
kiteljesedtél,
másszor sóhajtasz halkan,
úgy érzed, kimerültél.

Valahogy olyan gyorsan
váltja egymást a kettő.
Fogadni könnyű vagy inkább
elrettentő?

Engedni tudod-e?
Hagyod menni önként?
Elhiszed-e tényleg
hogy minden okkal történt..?

Hisz oly könnyen mondod,
csak megvalósítanod nehéz:
"Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!
Ennyi az egész."

2011. 06. 18.